Megjártam Lincolnt. Pontosabban még nem, mert mikor e sorokat írom, még a visszafelé tartó buszon csücsülök (publikálni viszont itt nem fogom tudni, mindegy, majd otthon), de végül is már elindultam haza. Jó kis túra volt, kellett, hogy végre kiszakadjak picit a mindennapokból.

Busszal mentem, mert az a legolcsóbb. 7,50 fontért vettem napi jegyet, ami azt jelenti, hogy Lincolnshire megyén belül egész nap oda utazom, ahova akarok. Tehát tőlünk Butlinsból be Skegnessbe (ami egyébként oda-vissza több mint 3 fontba kerül), és onnan tovább Lincolnba, majd vissza ugyanígy. Fasza emeletes busszal mentem, természetesen az emeleten utaztam végig az egy és háromnegyed órát. A két település nincs olyan messze egymástól, csak a busz sok helyen megáll, ami lelassítja.

Lincoln nem túl nagy város, kb. akkora, mint Eger. A katedrálisáról híres, ami már a 12. század óta itt áll, meg egy vár is található itt. Utóbbiba nem mentem be. Mivel tegnap este elég jól felkészültem, így nem okozott problémát az eligazodás. Könnyen megtaláltam, hogy mi merre van. Tudtam, hogy hol keressem a sétálóutcát a boltokkal, a plázát meg az óvárost, benne a katedrálissal. Lincoln belvárosa olyan, mint Kőszeg vagy Sopron, csak ez egy fasza kis dombra épült, így lehetett felfelé caplatni sokat.  A házak és a festett, régi korokat idéző cégfeliratok, valamint cégérek nagyon tetszettek, ezek tették kicsit különleges hangulatúvá a belvárosi sétámat a katedrális felé.

Na igen, a katedrális. Hát az hatalmas, monumentális, óriási, egy szóval kurva nagy. Bár ez két  szó volt, sebaj. A képeken láthatjátok, hogy milyen, hadd ne ecseteljem. Hat fontba került az, hogy belül is körbejárhassam. Kérdezték, hogy honnan érkeztem, mondtam, hogy „from Hungary”, de sajnos magyar nyelvű tájékoztató füzetkéjük hihetetlen, de nem volt, így beértem az angollal. Bezzeg az előttem jegyet váltó norvégok kaptak skandinávot...

Talán egy órát is eltöltöttem ott, de lehet, hogy többet, szóval a hat fontot simán megérte. Ja, és láttam a Magna Carta egyik hasonmását is, ami 1215 óta a Lincolnban található, és egyike a három fennmaradt még olvasható példánynak. Na, ehhez mit szóltok? Semmit, gondolom, mindegy is... Miután kijöttem, mászkáltam még egy kicsit a környéken, aztán visszaindultam a sétáló utcán a pláza irányába, hogy hódoljak kicsit pénzköltési szenvedélyemnek.

Amikor  plázáról beszélek, ne az Arénára gondoljatok, inkább mint egy hazai kisváros bevásárlóközpontjára. A sétálóutca elég jó, hangulatos, az a helyi Váci utca, vásárolgattam is kicsit. Farmert 10 fontért, és nem ez volt a legolcsóbb, egy kardigánt szintén egy tízesért, valamint egy hátizsákot 14 fontért. Szerencsém volt, mert utóbbit mindenképp venni akartam, az Intersportban meg éppen akció volt.

A shoppingolást követően a buszpályaudvar felé vettem az irányt, mert tudtam, hogy hamarosan indul egy járat hazafelé. A busz totálisan megtelt, de szerencsére én felfértem, mert ravaszul nem a sor végére álltam, hanem az ajtónál tolongókhoz, így elég hamar bejutottam. Aki nem fért fel, ott maradt, viszont hozzátenném még azt, hogy ennek ellenére a buszon nem állt senki. Tehát itt nincsen nyomorgás, ha szépen szellősen, de tele a busz, akkor a többiek bizony ráfaragtak. Azt viszont nem tudom, hogy ilyenkor indítanak-e még egy járatot. Elképzelhető…

Na, lassan befejezem, mert mindjárt elokádom magam az utazás közbeni gépeléstől, meg hamarosan úgyis megérkezem, és le kell szállnom. Adios!